A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megtartott előadáson történészek, tanárok, levéltárosok beszéltek a középiskolásoknak arról, hogy mi történt a második világháború végén a városban.
Szabadka Város Kegyeleti Bizottsága hasonló előadást már korábban is szervezett, akkor történelemtanároknak. Most, a középiskolások számára érhető módon állítottak össze 60 perces történelemórát abból a célból, hogy az iskolai tananyagon kívül minél többet megtudhassanak az itteni magyarság történelmének egyik legsötétebb korszakáról, az 1944-45-ös megtorlásokról.
Kudlik Zoltán, a Kegyeleti Bizottság elnöke: „Sajnos a történelemórákon ezekkel a dolgokkal nem nagyon foglalkoznak. Ezért indította el a bizottság a nyílt történelemóra rendezvényünket, hogy a szabadkai középiskolások, akik a következő generáció lesz, és az emlékezést tovább kell, hogy vigyék, megismerjék ezeket a történéseket a Kegyeleti Bizottság tagjaitól, akik mind olyan szakemberek, akik történészek, egyházi személyek, akik jó ismerői ennek a korszaknak.”
Szabadkán, a Zentai úti temetőben található azoknak az ártatlan áldozatoknak az emlékműve, akiket a bevonuló partizánok végeztek ki. Jelenleg 1168 áldozatot azonosítottak, de a kutatás folyamatos, újabb és újabb nevek kerülnek a listára.
Mészáros Zoltán, történész, a Szabadkai Történelmi Levéltár főlevéltárosa: „Szabadkára fogunk fókuszálni, ugyanis azt szeretnénk, hogy a diákok és az érdeklődők emlékezzenek. Az emlékezés és a közös emlékezés nagyon fontos, hiszen csomópontja a valóságnak, a jelennek, amely egyszerre köt bennünket a múlt magyarságával és a jövő magyarságával. Az emlékek összekötnek bennünket. Közös az emlékezés, a ma élő magyarokat köti össze.”
A vérengzések nem csak az ártatlan polgári lakosságot érintették. A papságot, az akkori közösségi vezetőket sem kímélték.
Horváth Endre, plébános: „Akkor, amikor a Tisza-mentén és Nyugat-Bácskában is gyakorlatilag sorba mentek a plébánosokat megölni, az igazából azt jelentette, hogy nem igazán a plébánosoknak szólt, mint a népnek. Hogy a nép vezető nélkül maradjon. Abban az időben a plébános, akármilyen ember volt, érinthetetlen volt. A kommunista hatalom azt akarta megmutatni, hogy még az, akit mindenki érinthetetlennek tart, azzal is azt csinálhat, amit akar.”
A jelenlegi adatok szerint Bácskában 24 egyházi személy végeztek ki vagy halt bele a kínzásba, Bánátban 11 katolikus pap halt meg, görögkatolikus lelkészt és református püspököt is kivégeztek, általában mondvacsinált vádakra hivatkozva.
