A VMDOK augusztusi közgyűlésén megválasztották az új vezetőséget: az elnökség tagjai ezentúl a Pécsi Tudományegyetem doktoranduszai, Rózsa Rita és Takács Zoltán lesznek, az elnöki tisztséget pedig Novák Anikó, a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója fogja ellátni. Az elnököt a szervezet célkitűzéseiről kérdeztük.
A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete egy 2001 óta létező civil szervezet. Milyen céllal jött létre, mi a fő tevékenységi köre?
– A szervezet célkitűzései a kezdetektől a vajdasági magyar doktoranduszok és kutatók hazai és nemzetközi együttműködésének, egymás megismerésének elősegítése, a magyar nyelvű tudományos kutatómunka ösztönzése, magyar nyelvű tudományos és szakmai kiadványok megjelentetése, együttműködés más rokon hazai és külföldi tudományos szervezetekkel, társaságokkal, a tudományos vívmányokkal kapcsolatos információk terjesztése. Én 2011. május 28-án, a Regionális Tudományi Társaság által Szabadkán szervezett I. Vajdasági Doktorandusz Konferencián ismerkedtem meg az egyesülettel. Ezen a rendezvényen, amelyen mintegy ötven doktorandusz vett részt, megegyezés született a VMDOK újjászervezéséről. Dr. Dudás Attila, a szervezet megválasztott elnöke vállalta az adminisztráció rendbetételét. Az ő elnöksége idején, 2011 júniusától a szervezet bekapcsolódott a Magyar Doktorandusz Közösségbe a magyarországi és a többi határon túli doktorandusz-szervezettel együtt, valamint sikeresen pályázott a doktoranduszok adatbázisának elkészítésére. Most elsősorban ez a munka vár ránk, amely nagyon sok hasznos, iránymutató információval szolgál majd számunkra.
Ezenkívül milyen projektekben szeretnétek részt venni?
– Ez a rövid idő is elég volt arra, hogy lássam, nagy az igény a szervezet igazán tartalmas működésére, s ezt mindenképpen szeretnénk kielégíteni.
Elsődleges fontosságú a vajdasági magyar doktoranduszok feltérképezése, megkeresése, adatbázisuk elkészítése, a tudományos utánpótlás terén mutatkozó hiányok felderítése. 100–120 vajdasági doktorandusszal számolhatunk, akiknek a többsége Magyarországon folytatja posztgraduális tanulmányait. Augusztus közepe óta ennek a társaságnak nagyjából a feléhez sikerült eljutnunk a tagjaink kapcsolati hálóján keresztül. Létrehoztunk egy Facebook-csoportot és egy oldalt, ahol különféle pályázatokról, egyéb lehetőségekről tájékozódhatnak a doktoranduszok, egymásra találhatnak az azonos tudományterületeket művelők, vagy akár interdiszciplináris kutatócsoportok szerveződhetnek, sőt tervezzük egy honlap elkészítését is.
Szeretnénk műhelymunkákat, kommunikációs tréningeket, előadásokat, konferenciákat szervezni a fiatal kutatóknak, lehetőséget biztosítani számukra különböző kutatásokban való részvételre.
Lényeges kérdésnek tartom továbbá a tudományos utánpótlás nevelését. Elsőre talán furcsán hangzik, hogy a doktoranduszok már kezdjenek el ezen dolgozni, amikor még ők is csupán tudományos utánpótlásnak számítanak, de nem szabad megengednünk, hogy olyan űr keletkezzen a vajdasági magyar tudományos életben, amilyet most a középkorú professzorok, kutatók nagyon alacsony száma eredményezett. A szervezet tehetségpontként is működhetne, a középiskolások és egyetemisták körében népszerűsíthetné a tudományos életpályát. E tekintetben nélkülözhetetlen a szoros szakmai együttműködés a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiummal, mely megadja a kezdő anyagi és szakmai támogatást a tehetséges egyetemistáknak, elindítja őket a tudományos pályán. A másik nagyon lényeges partnerünk a Magyar Nemzeti Tanács lehet, velük is szereznénk eredményesen együttműködni, valamint számítunk a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar intézményi támogatására is. Az idő rövidsége miatt eddig még nem kezdtük el a tárgyalásokat, de hamarosan felvesszük a kapcsolatot ezekkel az intézményekkel.
Sajnos, égető probléma a fokozatok honosításának kérdése, ebben is szeretnénk segítséget nyújtani a doktori fokozatot szerzettek számára. A magyarországi Doktoranduszok Országos Szövetsége egy nagyon jól működő jogsegélyszolgálattal rendelkezik. Ez számunkra is követendő példa.
Ha jól tudom, egy éven belül szeretnétek megszervezni egy közös konferenciát a tagjaitok számára. Miként tervezitek ezt megvalósítani?
– Igen, a terveink között szerepel egy doktorandusz-konferencia megszervezése, ez persze annak a függvénye, hogy sikerül-e rá támogatást szerezni. A doktoranduszoknak a fokozatszerzés felé vezető rögös úton elég sok akadályt le kell küzdeniük, a konferenciával ezt az akadályfutást szeretnénk megkönnyíteni. Az egyedüli lehetséges érvényesülési útnak a jó csapatmunkát látom, azt, hogy megismerjük egymást, tudjuk, ki mivel foglalkozik most, és mi várható a jövőben, kiadványokat adjunk ki a legfontosabb „kutatási csapásokról”. A konferenciaszervezésben és minden egyéb megmozdulásunkban e szellemiségnek kell érvényesülnie, ha mindenki elmondja, milyen feladatokat kell teljesítenie, akkor eloszthatjuk úgy a munkát, hogy mindenki azt csinálja, amire szüksége van. Az előadás, valamint a belőle készülő publikáció mindenkinek pontot hoz, viszont ha valakinek kötetet kell szerkesztenie vagy recenzálnia, erre is tudnánk módot biztosítani, így mindenki jól járna.
Milyen az együttműködésetek a hasonló Kárpát-medencei szervezetekkel? Terveztek-e közös akciókat?
– Nagyon jó szakmai és személyes kapcsolatot ápolunk a többi Kárpát-medencei doktorandusz-szervezettel, a magyarországi Doktoranduszok Országos Szövetségével, a TéKa Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulásával, a kárpátaljai Momentum Doctorandusszal és a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségével. A határon túli szervezetekkel együtt már beadtunk egy csoportos kutatási pályázatot, valamint a DoSZ Nyári Táborában szeptember 1-jén együtt szerepeltünk a doktoranduszok problémáit érintő nemzeti kerekasztalon, ahol a szervezetek képviselői mellett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Dr. Kandikó József, a Collegium Talentum elnöke és Antall Péter, az Antall József Tudásközpont igazgatója vett részt. Az együttműködést természetesen a továbbiakban is folytatni szeretnénk.
