Németh Ferenc: Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban. Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka, 2014.
Németh Ferenc könyvét egyfajta hiánypótló kötetként kezelhetjük, hiszen sajátos nézőpontja egyedivé teszi. Sokan és sokféleképpen vizsgálták már a három íróóriás munkásságát, beleértve kultuszát is, de ilyen megközelítésben és ezen földrajzi határok közé helyezve még senki. A szerző kutatását az teszi jelentőssé, hogy az egyes kultuszok regionális és lokális specifikumait igyekszik feltérképezni és dokumentálni az öt kultuszlélektani stádium: a beavatás, a mitizálódás, az intézményesülés, a bálványrombolás és a szekularizáció segítségével. Németh Ferenc a három író kultuszának alakulását a kezdetektől, vagyis a 19. század közepétől vizsgálja a 21. század elejéig, mintegy másfél évszázadot felölelve. A kiindulási pont mindhármuk esetében az általuk kialakított kapcsolatrendszer, mely ehhez a térséghez köti őket, legyen az személyes jellegű vagy kulturális. Ezenkívül az itteni utazásaik és műveik vajdasági vonatkozásai is szempontként szolgáltak. A kutatás alapját a hírlapok, a folyóiratok tényanyaga képezte, amelyben könnyűszerrel rálelhetünk a különböző kultuszversekre, kultuszszobrok keletkezésének történetére, kultikus helyekre, tárgyakra és mindarra, melyre szükség lehet egy ilyen jellegű kutatásnál. És hogy miért éppen Aranyra, Jókaira és Petőfire esett Németh Ferenc választása? Válasza egyszerű: „mert a 19. század kínálta a legtöbb kultuszanyagot, tekintettel a »nemzet« és a »népiség« fogalmának hangsúlyosságára, másrészt pedig ebben a korban lehet folyamatosan nyomon követni és tetten érni az irodalom társadalmi integrációját, feltárni a kultuszok által kiváltott társadalmi viselkedésformákat”. A szerző az előszóban a kutatás földrajzi helyzetének tisztázását is fontosnak tartja, hiszen a Vajdaság fogalom sokféleképpen jelenhet meg. Jelen esetben mindig „a mai Vajdaság térbeli behatároltságát, mai határainak keretét” jelenti.
