Emlékezés 1956-ra

Írta: Nagy György Szilvia, Szakács Tamás
Létrehozva: 2015.10.27. 08:00
Módosítva: 2016.10.18. 13:56

Az MTTK hallgatói a műsor rendezői, fellépői között

„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”  (Bibó István)

„Hej lányka,hej lányka!
Szépségben nincs párja.
Ha veled lehetnék,
mindent elfelednék.

Zöld - sárga, zöld - sárga,
tollas gyík szájába
került a lányka,
nincs még egy órája.

Arcának bájával
Hangja lágyságával
Engeszteli gyíkját
Hogy kerülje halálát

Halála közeleg
Országa megremeg
Magyar volt a lányka
Magyar a hazája.

Hej lányka,hej lányka!
Éhes a sárkányka.
Világnak harmada,
majdnem ő egymaga.

Katonák szájában
Ereim végei
Úgy szívják véremet
Csak ebbe ne halljak meg!”(Kex, részlet)

A magyar nemzet 12 napra kivívta saját függetlenségét, ez jelentette a kommunizmus végét számukra.

1956. október 23-ának 59. évfordulóját ünnepeltük pénteken. Volt szerencsém részt venni a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti egyesület táncdrámáján, ami a Népszínház Jadrán színpadán került bemutatásra.

Maga a műsor 18 órakor kezdődött, himnusszal, majd két beszéd követte azt - Pásztor István – Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, és Magyar Levente – gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár köszöntötte a közönséget.

A beszédek után következett az előadás, ami Nagy László versekkel (Ki viszi át a szerelmet;Adjon az Isten; A város címere; Varjú-koszorú; Karácsony, fekete glória; Kitűnik származásom; Falak négyszögében; Tűz; Táncbéli tánc-szók;  Kinek fáj emberek) és táncbetétekkel alkotott egységet.

Az ünnepi műsort Brezovszki Tamara és Brezovszki Roland – táncos, koreográfus, táncpedagógus, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület vezetője, valamint Góli Kornélia – dramaturg, a Művészeti Akadémia tanára, illetve Juhász Gábor – zenész állították össze.

Az élőzenéről a szabadkai Juhász zenekar gondoskodott.

A Talentum 2013 januárjában alakult azzal a céllal, hogy a folklór tanításán túl, szélesebb művészeti palettán ismertesse meg a gyermekekkel, ifjúsággal az előadóművészetek egyéb ágait is, mint amilyen az ének, a zene, a tánc, a színjátszás és a drámajáték. Az Egyesület elsődleges szempontja, hogy a művészetoktatás a maga sajátos, speciális eszközeivel érzelmi és esztétikai neveléssel járuljon hozzá egy sokoldalúan művelt, érett, kreatív személyiség kialakításához.

A munkafolyamat megterhelő volt úgy a gyerekekre nézve, mint ránk rendezőkre, mivel alig három hetünk volt az előadás kitalálására, és megvalósítására. Emiatt egész napos próbáink is voltak.  Nehézséget még talán a fellépők fiatalsága jelentett, hiszen egy forradalmár, egy harcra kész ember bőrébe kellet bújniuk, de szerintem nagyon ügyesen megoldották ezt a feladatot. Én mérhetetlenül büszke vagyok rájuk, hiszen amit a színpadon műveltek, pláne egy teltházas színházteremben a nagyérdemű előtt, az példaértékű – mondta Brezovszki Roland.

Számunkra a műsor legerősebb momentuma a táncdráma végén hangzott el. Egy eredeti hangzóanyag 1956-ból, Nagy László és egy riporter között:

Riporter:  – Mit üzensz azoknak akik száz, vagy ötszáz év múlva itt ülnek veled szemben?

N.L.:   – Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Ha lesz emberi szellemük tudatom velük, üzenem nekik, hogy csak ennyit tudtam tenni értük.

Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat.