Makovecz Ösztöndíjprogram beszámoló - Mozolai Levente

Létrehozva: 2019.05.27. 11:53

Mozolai Levente vagyok, osztatlan tanári szakos hallgató. A Pécsi Tudományegyetemen tanulok, a Bölcsésztudományi Karon. Történelmet és erkölcstant fogok tanítani általános iskolában, miután a tanulmányaimat befejeztem. A beszámoló célja pedig, hogy összefoglalja a Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogram keretein belül átélt tapasztalatokat és látottakat, amiket később még hasznosítani tudok a tanulmányaim során és a munkában is.

           A részképzés, amiben az egyik hallgatótársammal részt vettünk, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyt. A tanulmányi időszak kezdeti dátuma 2019. február 18. volt. Onnantól kezdve heti rendszerességgel jártunk ki az egyetemre, ahol minden pénteken Bertók Rózsa tanárnő előadását hallgattuk filozófiából. A kurzus célja, hogy a hallgatókat bevezesse a filozófiai ismeretekbe, az alapoktól kezdve. Mivel bevezető óráról volt szó, az első órán szóba is került, hogy ki tanult filozófiát és ki nem. A többségnek ez volt az első alkalom, de ez egy elsőéves tárgy, ezért nem lepődtem meg nagyon. Pécsen, a Bölcsésztudományi Karon is általában az elsőévesek számára nyújtanak alapozó képzést ebből a tárgyból, így véltem felfedezni hasonlóságot a két kar képzése között. Mint etika szakos hallgató, nekem már volt szerencsém több kurzuson is filozófiát hallgatni, de jó volt újra rendszerezni és felfrissíteni a tudásomat azokból a témákból, amik az órákon elhangzottak.

            Március 15-én, pénteken, volt szerencsénk meghallgatni az egyetem által szervezett megemlékezési műsort, ami számomra igazán érdekes volt. A műsor inkább konferenciának tűnt, nem a hagyományos értelemben vett megemlékezésnek, legalábbis ahhoz képest, amit itthon hallunk minden évben. A szokásos tények ismétlése helyett olyan előadások hangzottak el, amik kevésbé ismert információkat tártak elénk, vagy sokkal inkább az aktuális kor kihívásaira tekintett, a forradalom szemüvegén keresztül. Szűts Novák Rita és Szűts Zoltán előadásait élmény volt hallgatni, hiszen Szendrey Júlia életébe és az online kommunikáció rejtelmeibe is betekintést nyerhettünk.

            A részképzés keretein belül módszertani órákon is részt vehettünk a Kar egyik gyakorló iskolájában. Ez az iskola a Széchenyi István Általános Iskola volt. Az órákon április 11.-én vettünk részt, egy csütörtöki napon. Hogy időben ott lehessünk, már előző nap leutaztunk Szabadkára, így három nap is a rendelkezésünkre állt, hogy jobban megismerjük a várost és az egyetemi életet. Az említett napokon pedig egy kollégiumban szálltunk meg.

            A tanórán kívül zajló programokon való részvételt a Hallgatói Önkormányzat segítette nekünk. Nem csak a három napban, amikor több időt töltöttünk ott, hanem azokon a napokon is számíthattunk a segítségükre, amikor csak egy-egy napra jöttünk el. Nagyon barátságosak és segítőkészek voltak, egy pillanatig sem éreztük elveszettnek magunkat a városban. Ennek köszönhetően több hallgatót is megismerhettünk, különböző évfolyamokról, és nyugodtan mondhatom, új barátságok kötettek. Számomra külön érdekes volt, hogy a beszélgetéseink során megtudtam, hogy az egyetemről mennek cserediákok Szekszárdra, ahol a helyi tanítóképzőben tanulnak, és nem mellesleg a Pécsi Tudományegyetem része. Mivel jómagam Szekszárdon születtem, ezért hatalmas élmény volt, hogy ilyen távol élő emberekkel is sikerült megtalálni a kapcsolódási pontot. A különféle, változatos programokon, amiket ők szerveztek és mi is részt vehettünk, jobban is megismerhettük egymást, illetve a szabadkai fiatalok szokásait. A Hallgatói Önkormányzat minden tagjának kijár az elismerés, hogy milyen jól és barátságosan bánnak a vendégekkel!

            Április 11.-én, a módszertani órák keretein belül, négy tanórán lehettünk ott megfigyelőként. Számomra az első dolog, ami feltűnt, hogy van délelőtti és délutáni oktatás is az általános iskolákban, mi pedig rögtön egy délutáni foglalkozást hospitálhattunk végig. A nap során egy harmadikos és egy elsős osztályt láthattunk, mindegyiket kétszer-kétszer. Mind a két osztály matematikát és természetismeretet tanult azokon az órákon, amiken bent voltunk. A foglalkozásokat hallgatók tartották meg, de egy kivételével, mindegyiket más. Ez a gyakorlati rendszer engem arra emlékeztet, amit itthon a csoportos tanítási gyakorlat keretin belül valósítunk meg. Egy mentortanár keze alá több hallgató is tartozik és közösen megbeszélik, hogy ki tanítsa az adott órát. Mivel én már túl vagyok ezen a gyakorlatomon, így van egy kevés rálátásom erre, ezáltal újabb párhuzamot vélek felfedezni a képzési formák között.

            Az órák során a hallgatók nagyon ügyesek voltak, de látszott, hogy egyesek már rutinosabban mozognak a gyerekek között, másoknak pedig még kell egy kis bíztatás. Ezt már én is megtapasztaltam, mert jelenleg is a gyakorlatomat töltöm egy általános iskolában, így nagyon jól tudom, hogy milyen érzelmi állapotokon megy keresztül egy gyakornok tanár. Szerencsére ezek olyan dolgok, amik a rutinnal megoldódnak. Az óratervezés során megfigyelhető volt, hogy a hallgatók három fő egységre bontották az óráikat. Az elsőben a cél az volt, hogy felelevenítsék az előző alkalom során tanultakat a gyerekek, illetve ráhangolódjanak az új anyagrészre. Azt követte egy hosszabb egység, amiben ténylegesen az új ismeretek átadása ment végbe, és jó volt látni, hogy ezeket különféle, változatos módon igyekeztek végrehajtani, nem csak frontális módszerrel. Az órák végén pedig rendszerezték és gyakorolták az újonnan tanultakat. Ez a tervezési forma nálunk is gyakori, és főleg történelem oktatásában sokat is használjuk.

            Összegzésül megállapíthatom, hogy rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtam az elmúlt hónapok során. Jó volt megismerni új embereket, egy másik egyetemet, látni azt, hogy ott miként folyik a munka. Különösképpen az fogott meg, hogy a sok újdonság mellett nagyon sok olyan dologgal is találkoztam ottlétem alatt, amik ismerősek voltak. Jó volt, hogy tudtam mihez kötni az adott dolgokat, rendelkeztem már némi ismerettel és tapasztalattal róluk, de mégis más megvilágításba került a másik környezet által. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a programban, hogy sok újat tapasztalhattam, amik csak még inkább megerősítenek engem abban, hogy tanár szeretnék lenni, illetve, hogy minél több helyről szerezzek új impulzusokat, amik által szélesíthetem a látókörömet. A tanári szakmához pedig ez, szerintem, elengedhetetlen.

 

Címkék
Kapcsolódó cikkek
Kapcsolódó rovatok
Íratkozzon fel
Hírlevelünkre