Pásztor Bálint jogász, köztársasági parlamenti képviselő, a Vajdasági Magyar Szövetség—Demokratikus Cselekvés Pártja képviselőcsoport vezetője, a szerb parlament Alkotmányügyi és Jogalkotási Bizottságának, valamint Igazságügyi, Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Bizottságának tagja. Beszélgetésünk kezdetén arra kértem, értékelje az új összetételű képviselőház elmúlt hat hónapját.
— Elméletileg valóban fél évről van szó, de a gyakorlatban más a helyzet. A választások után június 3-án alakult meg a szerbiai parlament, de aztán egy szünet következett egészen augusztus első feléig, amikor létrejött a kormány. Majd egy újabb szünetre került sor egészen októberig, a rendes ülésszak kezdetéig, úgyhogy ami az érdemi parlamenti munkát illeti, valamivel kevesebb mint két hónapról beszélhetünk. Ebben az időszakban néhány törvényt és egyezményt fogadott el a tisztelt ház. A legújabb csomagból a büntetőtörvénykönyv módosítását emelném ki. Ennek kapcsán mostanában sokat lehetett hallani a családon belüli erőszakról, és az is nagyon fontos, hogy az embercsempészet meg az illegális határátlépés esetében növekszik a büntetés. Ez a migrációs válság szempontjából jelentős előrelépés, és beleillik abba az intézkedéscsomagba, amelyet a kormány az elmúlt hónapokban foganatosított. Azt gondolom, hogy a migránskérdésben is a VMSZ álláspontjához kezd közeledni a szerbiai kormány, ami mindenképpen örömteli. Talán nem tartozik közvetlenül a parlament munkájához, viszont az érdekérvényesítés szempontjából legalább annyira fontos, hogy szeptember 13-án kinevezték a VMSZ négy államtitkárát, és már látjuk a munkájuk eredményét. Többéves meddő próbálkozás után sikerült elérni, hogy az országos oktatási tanács elfogadta a szerb nyelv tanításának új standardjait. Ennek eredményeként új tantervek és tankönyvek készülnek, és végre megfelelő módszertannal oktatják majd a szerbet azoknak a gyerekeknek, akiknek nem ez az anyanyelvük. Ami az infrastruktúrát illeti, hosszú-hosszú évek után újra elkezdett épülni az Y elágazás, ami nemcsak a szabadkaiak, hanem a gazdaság szempontjából is fontos. A mezőgazdaság terén a termelők igazságtalan járulékfizetési problémáját kezdtük el újra vizsgálni, és végre ez a kérdés is megoldódhat. A hagyományokhoz híven az idén is a december lesz a legaktívabb hónap a parlamentben, hiszen a munka általában egészen december 29-éig, 30-áig szokott tartani. Azt hiszem, elég sok, a magyarság szempontjából is fontos törvényjavaslat érkezik majd be a képviselőházba a következő hetekben.
* Az ötödik mandátumát kezdte meg parlamenti képviselőként. Melyik volt a legjobb időszak, illetve mikor volt a legkönnyebb képviselőnek lenni?
— A legjobb és a legkönnyebb időszak nem feltétlenül azonos. A legkönnyebb minden bizonnyal az első mandátum volt, a 2007. év és a 2008. év első fele, amikor klasszikus ellenzékiek voltunk, és valójában a megmondó ember szerepét töltöttük be. Ezt a vajdasági magyarság is rokonszenvesnek találta, és mi is élveztük azokat a hónapokat. A közösség szempontjából azonban nem az volt a legjobb időszak, mert semmit sem tudtunk elintézni. Mivel eredményeket várnak tőlünk a polgárok, a következő mandátumokat sokkal gyümölcsözőbbnek tartom. Például 2008 és 2012 között sikerült elfogadtatni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, az azt követő mandátumban áttörésre került sor az 1944/45-ben a magyarok ellen elkövetett atrocitások ügyében, majd elértük, hogy a kormány hatályon kívül helyezze a kollektív bűnösségről szóló, 1945-ben meghozott két közigazgatási döntést, most viszont a különféle infrastrukturális projektumok, fejlesztések szempontjából vannak eredmények.
* Mostanában arról is olvashattunk, hogy egyesek nem képviselőhöz méltóan viselkedtek a parlamentben. Erről mi a véleménye?
— Az ilyen viselkedés távol áll tőlünk, viszont hozzátenném — anélkül, hogy bárkit védenék a kollégák közül —, én a steril parlamentarizmusnak sem vagyok híve. Tehát azzal sem értek egyet, amikor törvénygyárként tekintenek a képviselőházra, mert azonkívül, hogy törvényhozó, a parlament a legfőbb képviseleti szerv is. Én azt szoktam mondani, hogy mindenki az általa legjobbnak tartott módszerekkel képviseli azoknak az embereknek az érdekeit, akiknek a szavazatával bejutott a parlamentbe. Aztán a választáson majd eldöntik a polgárok, hogy kinek van ott a helye, és kinek nincs. Mi mindenképpen másként fogjuk fel a szerepkörünket, és a magyar érdekeket más módszerekkel próbáljuk képviselni, viszont azt gondolom, ez a hangulat nem tér el az előző mandátumokban tapasztalttól. Korábban is volt cipődobálás, vízzel locsolás, mikrofoncsupálás meg ehhez hasonlók, vagyis nem lehet azt mondani, hogy a parlamentarizmus most nagyobb krízisben van, mint néhány évvel ezelőtt.
* A jelenleg érvényben lévő szerbiai alkotmány tízéves. Várható-e a módosítása, lesz-e olyan alkotmányunk, amely Vajdaságnak is kedvez?
— Most annyi bizonyos, hogy 2017 végéig kellene módosítani a szerbiai alkotmányt, viszont ez kizárólag egy elemére vonatkozik, az igazságügyi szervek, pontosabban a bírák megválasztására. Amikor majd napirendre kerül az alkotmány módosításának kérdése, akkor mi mindenképpen azért fogunk tevékenykedni, hogy Vajdaságnak nagyobb hatáskörei legyenek, és a pénzelése is biztosabb alapokra kerüljön. Az előző mandátumban jött létre a képviselőházban a politikai rendszer átalakításával foglalkozó munkacsoport, és mi azt javasoltuk, hogy úgynevezett sarkalatos törvények szabályozzák Vajdaság jogállását az alkotmány módosítása után. Ez azért lényeges, hogy ne tudja mindegyik parlamenti hatalom egyszerű többséggel megnyirbálni Vajdaság hatásköreit. Én azt is fontosnak tartom, hogy hosszú évek után a tartományi és a köztársasági kormány ismét szóba áll egymással, és vannak ígéretek, hogy bizonyos vajdasági fejlesztési projektumokat a szerbiai költségvetésből is pénzelni fognak.
* Minden év végén elmondjuk, hogy nehéz időszak áll mögöttünk, és csak reménykedünk abban, hogy a következő esztendő jobb lesz. Van-e alapja ennek az optimizmusnak?
— Ez az év új lehetőséget hozott a Prosperitati Alapítvánnyal, és vannak adatok, amelyek megkérdőjelezhetetlenül alátámasztják, hogy gazdasági szempontból előreléptünk. Ezeknek a folyamatoknak a kibontakozása várható jövőre is. Ennek függvényében néhány év elteltével minden bizonnyal elmondhatjuk majd, hogy a vajdasági magyarság gazdasági helyzete valamennyivel jobb, mint 2016 előtt volt. Igen, ez a magyar kormánynak köszönhető, de hozzá kell tenni, hogy ha a VMSZ nem dolgozza ki a szakértőivel a terület- és gazdaságfejlesztési stratégiáját, ha a két kormány között nem ilyen jó a kapcsolat, illetve ha a VMSZ nincs ennyire megbecsülve Belgrádban, akkor ebből a lehetőségből semmi nem lett volna. Nem véletlen, hogy a határon túli területeken erre a gazdaságfejlesztésre elsőként Vajdaságban került sor.
* Beszéljünk egy kicsit a vajdasági magyar közélet jelenlegi helyzetéről is. Tovább mélyül-e a szakadék a közösségen belül a másként gondolkodó csoportok között?
— Volt egy csoportosulás, amely azt hitte, sokkal nagyobb támogatásra számíthat a vajdasági magyarság részéről, és leválthatja a VMSZ-t. Ez azonban nem sikerült. Mi továbbra is végezzük a dolgunkat, szóba állunk mindenkivel, az összes intézménynek próbálunk segíteni. Ez a tanítóképző karra és a Népszínházra is vonatkozik, hiszen nekünk az a dolgunk, hogy a vajdasági magyar intézményrendszer működjön. Feladatunk továbbá, hogy minden vajdasági magyar szakembert, akinek a tudására az érdekérvényesítés szempontjából szükség van — függetlenül attól, hogy az elmúlt hónapokban milyen színekben politizált —, megpróbáljunk megszólítani, és olyan helyzetet teremtsünk, hogy a közösség érdekében munkálkodhassunk.
